Farkas Mária vagyok,

l945. szeptember 23-án születtem Budapesten. Édesapám †Dr. Farkas József szülész- nőgyógyász volt, édesanyám †Khudy Edit tanítónő képesítéssel és francia nyelvmesteri diplomával népes családunkat nevelte, és 2000-ben halt meg, 92 éves korában. Öten vagyunk testvérek, Tamás nyugalmazott traumatológus sebész főorvos, Éva nyugdíjas operaénekes, Ágnes nyugdíjas fogorvos és László ügyvéd.

Iskolába ugyanabba a Váci utcai Zenei Általános Iskolába jártam, ahol később csaknem 30 éven keresztül tanítottam. Innen a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába kerültem, zeneszerzés szakra. 1964-1969-ig a Zeneakadémia Középiskolai énektanár- és Karvezetőképző szakán tanultam. A konzervatóriumi és zeneakadémiai évek alatt intenzív kóruséletben is részt vettem Ugrin Gábor, majd Párkai István és Bucsi László kórusában. Ötödéves koromban kezdtem tanítani, egy rákosszentmihályi iskolában vezettem be a zenei tagozatot. Öt évvel később hívtak át a Váci utcai iskolába énektanár-karnagynak.

1968-tól kezdve Kodály Zoltánné titkárnője voltam öt éven keresztül. Ő Kodály halála után férje zenei közéleti tevékenységét nagy részben átvállalta, és szüksége volt segítségre, így kerültem a megtisztelő munkakörbe. Érdekes és értékes találkozások évei következtek számomra, hiszen a Kodály háznál sok nagyszerű zenész fordult meg. 1970-ben, majd 1972-ben sokat dolgoztunk az első nemzetközi Kodály Szemináriumok szervezésében. Abban az időben szenzációnak számított 80 külföldi  - főleg amerikai - zenetanár Kecskeméten. Egy-egy hónapon keresztül tanultak zenét a legjobb magyar tanároktól, akik közül akkoriban még sokan tolmácsolásra szorultak. Minket  (nyolc társammal) kértek föl tolmácsolásra, ez magában véve is izgalmas feladat volt, és életre szóló kapcsolatokat termett mind a magyar tanárokkal, mind az amerikai tanár-növendékekkel. Ilyen kapcsolatból következett amerikai meghívásom is. 1975-77-ig Californiában tanítottam szolfézst, zeneelméletet, népzenét és karvezetést a Holy Names College Master of Education programjában és posztgraduális képzésében. A kint töltött két évben, majd utána sok nyáron át oktattam különféle amerikai egyetemeken. Mintegy tíz intézmény hívott rendszeresen nyári mester és posztgraduális kurzusaira.

Itthon is éveken keresztül tartottam előadásokat külföldi csoportoknak, akik a Kodály koncepcióval való ismerkedésre jöttek hozzánk. Sok ezer külföldi tanárképző egyetemi és főiskolai hallgató számára tartottam előadásokat Kodály Zoltán zenei nevelési elveinek jótéteményeiről és demonstráltam ezeket ének óráimmal. 1984-91-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola óradíjasaként tanítottam külföldi hallgatókat, miközben a zenei tagozatos énektanári munkámat is folytattam. Az ELTE Tanárképző Főiskolája gyakorlatvezetéssel bízott meg, néhány évig vállalhattam ezt a munkát is, majd 1991-ben - csodálatos vonzásnak engedve - a Sacré Coeur női szerzetesrend noviciája lettem.

A noviciátus megkezdésével egy sor zenei tevékenységemet fölfüggesztettem. Addig már Dániától Izraelig, Angliától Olaszországig számos országba, felejthetetlen turnékra mentünk Victoria Kamarakórusommal, a volt növendékeimből alakult, fiatal felnőttekből álló énekes együttesemmel, és iskolai tanítványaim számára meghatározó zenei élményeket nyújtó hangversenyeket adtunk a Váci utcai iskola Gyermekkórusával.

Az énekes osztályaimból álló kórusokkal és Haydn Kamarazenekarunkkal is sokszor váltunk a magyar kórus-kultúra követeivé külföldön. Ausztriában, Németországban, Csehországban vagy Finnországban tartott hangversenyeink mindig a magyar zenei oktatás magas színvonalát bizonyították közönségünk számára. Mindkét kórusommal, mind a Váci Utcai Zenei Általános Iskola Gyermekkórusával, mind pedig a Victoria Kamarakórussal a legmagasabb minősítést kaptuk a Kórusok Országos Tanácsának zsűrijétől: az „Év Kórusa” illetve a Hangversenykórus „Summa cum Laude” fokozatát.

De már kisgyermek koromban rájöttem, hogy életünk valóságos „főtanszaka” maga Isten, és minden más - tehetségünkben megmutatkozó - terület csak „melléktanszak” lehet. Így vált lehetségessé, hogy életem egy rendkívüli szakaszában végre látható módon helyreálljon az értékek hierarchiája. Egy rövid év noviciátus után nem folytathattam szerzetessé válásomat. De Isten jósága megosztotta velem a Titkát - és ennek a titoknak, Szeretete egy értékes szilánkjának birtokában úgy folytattam életemet, ahogy engedte.

Egy olyan életút, mely keresztezi 1989-et, föltétlenül megáll az útkereszteződésben, és elámul a végtelennek tűnő lehetőségeken, melyekbe most bekapcsolódhat. Így kerültem én is kapcsolatba - egyebek mellett - a Bárkával, melynek igazgatói tanácsában éveken keresztül tevékenykedtem; együtt imádkoztam Roger Schütz-cel és testvéreivel a pécsi találkozón, meghatottan álltam Teréz Anya miséjén, magyarországi háza megnyitásakor.

Mindezek hatása a meghiúsult noviciátus után is megmaradt. 1992-1994-ben elvégeztem a Ward Hitoktatóképzőt, majd 2002-ben hittanár-nevelői diplomát szereztem a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. 1994-től kezdve tanítottam hittant a Budafok Belvárosi Plébánián. Ide Bucsi László atyának a Pesti Ferences Templomban 50 éve alapított Liszt Ferenc Kórusával kerültem. Ezt az együttest azóta minden vasárnap vezényelem, mivel a kórus atyja előbb súlyosan megbetegedett, majd 1998-ban elhunyt. Hűségben kell helytállnom, mivel a liturgia szolgálatát örököltem. Nehéz és gyönyörű örökség ez. A Bucsi atyától tanultakat nem felejtette el a kórus. Az őt kivételes tehetségű karmesterként tisztelő és halála után hozzánk is hűséges - a Nemzeti Filharmónia Zenekarának tagjaiból vagy az onnan időközben kivált elsőrangú zenészekből és a Rádió Zenekarának, más zenei együtteseknek meghívott tagjaiból álló - zenekar közreműködésével Bach H moll miséjét és passióit, Liszt Koronázási miséjét és Krisztus Oratóriumát vagy a Haydn, Mozart, Beethoven miséket éppúgy rendszeresen énekli, mint a klasszikus polifónia nagy mestereinek miséit, motettáit. Bucsi atya nagy gondot fordított a magyar egyházzenei alkotások állandó megszólaltatására. Így a Liszt misék mellett Kodály Missa Brevis-e, Lajtha, Bárdos vagy Lisznyay miséi is gyakran elhangoznak. 2004. advent 1. vasárnapjától kezdve a Belvárosi Szent Mihály Templomban folytatjuk liturgikus zenei szolgálatunkat.

2001 januárjában Lukács László, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola főigazgatója meghívott az általa vezetett Főiskola tanulmányi igazgatójának. 38 év énektanítás után mint tanulmányi vezető vettem részt a Főiskola első integrált tanévében és kredit rendszerű programjának megalkotásában. A szervezési és adminisztrációs munka mellett az Esti Tagozaton liturgikus éneket tanítottam és hittan bemutató órákat tartottam a módszertan oktatásban. Innen mentem nyugdíjba 2002 szeptemberében.

Jelenleg a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban tanítok éneket, vezetem a Gyermekkart és Vegyeskart.

Továbbra is minden vasárnap zengjük a liturgiát a Liszt Ferenc Kórussal. Ezen kívül természetesen hűségesen tevékenykedünk a Victoria Kamarakórusal, szép műveket tanulunk, jó hangversenyeket adunk, ápoljuk a sok évtizedes barátságot egymás közt. Angol, német és francia nyelvismeretem segítségével továbbra is fönntartom külföldi szakmai kapcsolataimat, évről évre utazunk hangversenykörutakra mindkét felnőtt zenei együttesemmel és iskolai kórusaimmal, ezen kívül gyakran hívnak meg külföldi tanításra, előadások tartására.

A kórusaimmal való munkámért és zenei nevelési tevékenységemért kapott kitüntetések:

A Magyar Rádió Kóruspódiumának Kiváló Együttese

Művelődési Minisztérium kitüntetése

Bárdos Társaság Emlékérme

Tanácsosi cím

„Iskolánkért” díj

Év Kórusa,  Summa cum Laude Hangversenykórus minősítések

A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje

Belváros Lipótváros Érdemkeresztje

mindenféle karnagyi díjak, különdíjak

Egyéb nem jut eszembe. Derült, csodálatos gyermekkor után közösségek melengető szeretetében sok minden megtanulható. Ebből szeretnék adni, adva gazdagodni, hogy nagy világunk rámbízottjainak világosan továbbítsam az örömhírt: Isten a Szeretet.